2009.10.22.

16>7: mágus választása az út

Bár reggel tudatosan jól indítottam a napomat, de délelőtt mégis depressziós önmarcangolás és tetthiány volt. Délre sikerült aktivizálódnom és elkezdenem összeszedni magam. Ebben 2 dolog játszott szerepet: a kineziológus türelmes telefonos segítsége, majd a konzultációs időpont közeledte a szakmai vezetőmmel, akinek készültem beszámolni, hogy mire jutottam a nap folyamán. Valamit fel kell mutatnom... Eddig alkalmazottként tettem-vettem a napi 8 majd 6 órában. Elvégeztem, amit kellett, de nem adtam bele a lelkemet, csak el-voltam. No meg kaptam érte fix jövedelmet. Biztonságos volt. Nyilván nem a mai válságos szemlélet alapján mondom ezt, hanem azelőtti szerint. Elbocsátottak ugyanis. Most kint vagyok a szabadság mezején, ahol van szerencsém mit csinálni, amit a teljesítmény alapján díjaznak. Itt nem lehet a korábbihoz hasonlóan csak úgy el-lenni. Kökeményen dolgozni kell. Azaz kellene, ha az új helyzet miatti félelmek nem uralkodnának bennem. Majdnem hiába tudok ezt-azt, filozófiát vagy bölcsességet, ha nem aszerint cselekszem, ha nem használom. És ez lehet bármi a világon. Most viszont ebben vayok benne. A személyiségem negatív oldala uralkodik, azt működtetem tudatalatt. Úgy érzem, hogy emiatt külső segítség kell ezen változtatni. De hál'Istennek többen fogják a kezemet. Bármikor segítenek.

Ezért is kezdtem el ezt írni. A kinez tanácsolta, hogy alkossak valamit. Már délután létrehoztam ezt az oldalt, de sejletmem sem volt, hogy mi lesz rajta.

Délutánra belendültem. Volt egy kis sport is. Ez is már a tettek mezejét jelenti, utána pedig a beszámoló előtti finish-ben rástartoltam a munkára és jöttek is az eredmények szépen! Istenem, - gondoltam, miért nem kezdtem el ezt előbb? Visszagondoltam, hátha kapok választ. De nem tudom. AKkor ott nem ment több. Tudom, hogy mi az a pozitív gondolkodás, de nem tudtam alkalmazni. Megbénultam.

A nap tovább folytatódott derűs eseményekkel. Kedves társaságban voltam egy órácskát, utána pedig megismerkedtem a szomszédommal. Másfél éve lakom itt. Tudom, vicces. De ez történt. És még az a mókás, hogy nem is a szomszédságunk hozott össze bennünket, hanem egy közösnek vélt út. De ezt majd legközelebb írom le. Szummaszummmárum, kellemesen telt a ma második fele. Még a sóska is finomra sikerült. ;-)

Megyek, mert ki kell aludnom magam. Ezt a feladatot kaptam. Reggel kipróbálok valamit, aminek nincs igazán jó híre a köztudatban. Nem hagy nyugodni, hogy ne nézzem meg. Annyi dologról ítélkezünk ismeretlenül. Meglátjuk. Meglátom. ?